A Monori Baptista Gyülekezet rövid története
A baptista misszió kezdete a Duna-Tisza közén
Az 1880-as években többen megkísérelték az evangélium hirdetését ezen a vidéken. Az úttörők közül csupán a nevek felsorolására vállalkozom: már Meyer Henrik jár ezen a vidéken, majd Lisztes András, Kornya Mihály, Lajos János, Solti Dávid. Az 1880-as évek rendszeres látogatója Seres Sámuel, aki két részre tagozódott Dunavölgye-munkaterület Pest-Alsóvidéki Körzet munkása lett, dabi központtal. Bár, csak 1896 november 1-én költözött Kiskunhalasra. A következő települések jelentették munkaterületét: Alberti-Irsa, Csengőd, Dömsöd, Dunavecse, Ócsa, stb.
1905-ben az ócsai gyülekezet meghívta Szabó Andrást. Az ócsai körzethez tartozó Irsa községben megszaporodott a tagok száma. Szabó András 1908 márciusában átköltözött Irsára, így önállóvá lett a hozzátartozó környékbeli állomásokkal. Így volt Monor ebben az időben az irsai körzet egyik állomása. Az első megtérések és bemerítések ebben az időben voltak. A fennmaradt dokumentumok alapján az első monori lakos bemerítése 1906-ban volt Alberti-Irsa községben Szabó András prédikátor által: Szőke Antalné. A későbbi évek során növekedett a kis közösség. A következő megtérők, bemerítkezők voltak: Szőke Antal 1910, Sáránszki Istvánné 1912, Tóth Gábor 1913, Méhész Józsefné 1913, Somodi Lajosné 1913, Somodi Lajos 1914, Tóth Gáborné 1920, Tóth Julianna 1920, Tóth Mária 1921, Kovács István 1921, Szőke Etelka 1921, Virág Andrásné 1925.
A Monori Baptista Gyülekezet története kezdetektől az Imaház építésig
Szabó András 1908-tól 1913-ig volt a gyülekezet prédikátora. Reá úgy emlékezünk, mint az első lelkipásztorra is. Baranyai Mihály 1913-1923-ig volt pásztora a gyülekezetnek. Az ő idejében már komolyan foglalkozott a testvériség az imaház építés, vásárlás gondolatával. Miután Baranyai Mihály 1923-ban az USA-ba ment, helyébe Fodor Lajos jött az irsai körzetbe 1923-1930-ig. Az ő ideje alatt valósult meg a gyülekezet vágya, amikor 1928-ban sikerült a már közel 30 tagot számláló közösségnek egy régi zsúpos tetejű házat vásárolnia imateremnek a mai Bajcsy-Zs. út 12. szám alatti helyen.
1931-1937-ig (Friedman) Cserhalmi Imre irsai lelkipásztor látogatta a gyülekezetet.
Amikor 1937 február 17.-én a gyülekezet kimondta, hogy az irsai körzettől elszakadva önálló gyülekezetként folytatja missziós életét, akkor a gyülekezet létszáma 42 tag volt. A monori gyülekezet ekkor Köves Józsefet kérte fel a pásztori szolgálatra, amit egy évig végzett. Ezután a gyülekezetet 1938-ban ismét Baranyai Mihály lelkigondozta. 1939-1941-ig Miklós Menyhért lelkipásztor szolgált, 1941-tõl Mészáros Sándor újpesti prédikátort kérte a gyülekezet az ideiglenes pásztorlásra, amit 1945-tõl ismét Köves József folytatott. A háború utáni évek egy új imaház építésének terveivel, anyagának gyűjtésével teltek, aminek az eredménye, hogy 1949-es év az építkezés éve lett.
Az Imaház építése és a gyülekezet élete napjainkig
A több éves készülődés után eljött a gyülekezet életében az a nap amikor rég áhított vágya valósult meg, hogy a régi zsúpos tetejű elavult parasztház helyére felépítse az Imaházát. 1949 május, júniusban a bontás munkálatai indultak. Majd június 15-én megkezdődtek az alapozás munkálatai. A Marosi Béla építész által tervezett templom építése a mai visszaemlékezők számára hihetetlen tempóban haladt előre. Az építkezés „mindössze” 134 munkanapot vett igénybe. E közel fél év alatt a gyülekezet tagjai 834 munkanapot dolgoztak a templom építésén. A gyülekezet tagjainak anyagi áldozathozatala igen nagy volt. Volt külső segítség is, akik látva az építkezést szívesen segítettek, vagy minimális fizetségért vállaltak munkát.
1949 december 4-én volt az új imaház megnyitása, melyen Baranyai Mihály lelkipásztor a 24. Zsoltár 7. versét olvasta fel: „Ti kapuk emeljétek fel fejeiteket és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya!”- s nyitotta meg ünnepélyes keretek között az Isten házának ajtaját.
A taglétszám ezen időtől, napjainkig 50-75 között volt, valamint a rendszeres látogatók és lelkigondozottak. Az 1950-es évek második felében a gyülekezet felépítette ugyanazon a telken elhelyezkedő gondnoki lakást. 1956 szeptemberében harmóniumot, majd 1972-ben orgonát vásárolt a gyülekezet. 1979-ben lelkészlakás építésével bővült a létesítmény.
A gyülekezetnek 1953-tól van állandó lelkipásztora. Először Nagy Zsigmond, aki 1953-1977-ig pásztorolta a gyülekezetet. Ezután közel két évig Békefi Pál nyugalmazott lelkipásztor végezte a szolgálatot, akit Perjesi István végzős teológus követett és 1988-ig volt Monoron lelkipásztor. Ezután a gyülekezet életében olyan időszak következett amikor állandó, meghívott lelkipásztora nem volt. A helyettesítő illetve helytálló lelkipásztori szolgálatokat a következők végezték ez idő alatt: 1989-ben Lázi Sándor nyugalmazott lelkipásztor, 1990-tõl Pénzes Zoltán, majd 1994-tõl Dózsa György nyugalmazott lelkipásztor. 1997-től 2008 júniusáig Molnár József pásztorolta a gyülekezetet. Júniustól id. László Gábor nyugalmazott lelkipásztor az ügyintéző pásztora a gyülekezetnek, akit segít a szolgálatban Seres Győző negyedéves teológus.
A gyülekezeti élethez szorosan kapcsolódnak a következő szolgálati területek, amik mindig is jellemezték a baptista közösségeket: az ének- zene szeretete és az ezzel való Istent dicsőítő szolgálatok. A több mint nyolc évtized alatt a gyülekezetnek volt zenekara és a jelenleg is működő énekkara. A gyülekezet mindig fontosnak tartotta a gyermek és ifjúsági munkát. Gyermekeinket a gyülekezet keretein belül működő régi nevén Vasárnapi iskola, ma Gyermekbiblia körben tanítjuk.
Elődeink hatvan évvel ezelőtt felismerték Isten vezetését és önállósult a gyülekezet, ebben a hitben él és növekszik ma is, rá bízva életét Isten megtartó erejére.
Köves József és Miklós Menyhért Nagy Zsigmond és Bánszki Árpád a fiúkörrel
