A BAPTIZMUS RÖVID TÖRTÉNETE
Az anabaptizmus
Az egyháztörténet igazolja, hogy a kereszténység 2000 éves története alatt - az apostoli kortól napjainkig - mindig voltak olyan evangéliumi csoportok, amely a baptisták által ma is vallott legfõbb bibliai igazságokat hírdették és gyakorolták.
A mai baptizmus tanítását és gyakorlatát a reformáció korában keletkezett anabaptista mozgalmak közelítették meg legjobban. Ezek az evangéliumi irányzatok egymástól függetlenül több helyen, a Biblia tanulmányozása alapján jöttek létre, néhol egyszerű közemberek, másutt nagy felkészültségű tudósok által. Grebel Konrad (1498-1526), Mantz Félix (1498-1527) és Jörg Blaurock (megh.:1529) Svájcban 1523-ban anabaptista gyülekezetet szervezett. Sattler Mihály pedig 1527-ben megfogalmazta a “Svájci Testvérek” hitvallását, az un. Schleitheimi Hitvallást. Az ebben lefektetett hitelveket minden anabaptista gyülekezet magáénak vallotta. Németországban Münzer Tamás (1490-1525) hatására különösen sokan csatlakoztak a társadalmi átalakulást követő irányzathoz. Hollandiában Menno Simon (1496-1561), Ausztriában Hubmayer Baltazár (1481-1528) nevéhez fűződik az anabaptizmus térhódítása. Hubmayer az anabaptisták tanításait a következõ tételekben foglalta össze: Krisztus - Ige - Hit - Bizonyságtétel - Bemerítés - Gyülekezet.
Hutter Jakab ( megh.:1536) követői nemcsak gyülekezetet, hanem gazdasági, termelői és értékesítő (ún. habán) közösségeket hoztak létre. Az anabaptista igehirdetők sorsközösséget vállaltak az elnyomott szegény néppel, s ezért tanaik a reformáció legforrongóbb éveiben a reformátorokéval vetekedő, hallatlan népszerűségre tettek szert. Kivált a rengeteg lelki válság és gazdasági nyomorúság közt hányódó kispolgári és kisebb részben paraszti körökben; voltak évek mikor kérdésnek lehetett tekinteni, vajon nem anabaptista értelemben reformálódott-e egész Közép-Európa, főképpen a Német-Birodalom, Svájc és Ausztria. Már csak az is természetes, hogy az anabaptisták nemcsak a régi egyház, de a reformátori főirányok híveinél sem számíthattak kíméletre. Ez utóbbiak az őket támogató állami hatóságok segítségével, itt-ott még túl is tettek amazokon az anabaptisták kegyetlen üldözésében, s a középkori felfogás szerint fegyverrel való irtásában. Az anabaptisták legszebb evangéliumi vonása viszont az a csöndes alázatos béketűrés volt, amellyel irtózatos üldöztetésük keresztjét hordozták, szemüket az eljövendő Messiás-ország dicsőségére függesztve” (Révész Imre: A reformáció Bp.1932.)
Az anabaptista tanítás sok követőre talált Magyarországon is. Közülük csak a legjelentősebbeket említjük.
Schrőter Kristóf 1523-tól tevékenykedett az északi vármegyékben, majd Fischer András kezdett térítő munkát szintén ezen a vidéken. Az anabaptisták üldözése Magyarországon is megkezdődött. 1540-ben Fischer vértanúhalált halt sok üldöztetés fogság és szenvedés után. Zaklatásait, üldözését az alábbiakkal bizonyítjuk: Lőcséről a lőcsei tanács és papok űzik el két ízben. Szomolnokról feleségével együtt Katziáner János felső-magyarországi kapitány fogságába kerül. Svedlér (Schwedler) városából Perner Kristóf kapitány és a szepesi prépost, lovas és gyalogos csapattal űzi el. Csetneken Bebek Ferenc veszi ostrom alá. Sárospatakon Perényi Péter nem akarja megtűrni. Az 1548-as Pozsonyi országgyűlés törvényt hozott az anabaptisták ellen.
Erdélyben Bethlen Gábor telepítette le a Magyarországról érkező anabaptistákat (habánokat), és 1621-22-ben kiváltságlevéllel nekik ajándékozta Alvinc községet. A habánok a törvényesen biztosított szabadságot élvezve, felvirágoztatták Erdély iparát és kereskedelmét. A Kárpát-medencében élő anabaptistáknak nagy tekintélyű orvosaik, gyógyszerészeik és tanáraik voltak. Később, Ferdinánd uralkodása alatt, majd Mária Terézia idejében megint tűzzel-vassal üldözték őket. Egy részüket erőszakkal visszatérítették a római egyházba, a maradék pedig külföldre menekült.
Az anabaptisták nemcsak lelki, hanem társadalmi vonatkozásban is messze meghaladták korukat. Jóllehet körülményeiknél fogva nem formálhatták át koruk társadalmát, de ahol meghonosodtak a maguk körében legteljesebb mértékben megvalósították elveiket. Az üldözések, később az ellenreformáció hatására a reformáció harmadik ága szinte teljesen megszűnt hazánkban. Mintegy egy évszázaddal később indulhatott meg a baptista misszió Magyarországon.
Felhasznált irodalom:
1. MBE alapokmányai: A baptizmus rövid története;
2. Kirner A. Bertalan: Fischer András baptista reformátor;
3. Jubileumi füzet 1-2
Képek a fentebb említett anabaptista elődökről:
