Az újabbkori baptizmus
Jelenlegi formájában a baptizmus az újkor szülöttje. Európában 1609-ben indult el. Az első baptista gyülekezet 1612-ben Londonban alakult. Angliában különösen nagy lendületet vett a baptista misszió. A baptisták egyre nagyobb szerepet játszottak úgy a vallási, mint a társadalmi életben. Az író Bunyan János - A zarándok útja szerzője, Carey Vilmos (1761-1834), a külmisszió megalapítója, Müller György - az árvaház alapító, és Spurgeon Károly (1834-1892) - a keresztyénség egyik legnagyobb igehirdetője.
A kontinensen Oncken, Johann Gerhard munkássága nyomán indult el a baptista misszió. Az 1842-es nagy hamburgi tűzvész után a város újjáépítésére sokfelől érkeztek iparos emberek. Így vett részt több magyar iparos ember is az újjáépítésben. A város építésén részt vevő magyar iparosok kapcsolatba kerültek az Oncken által vezetett hamburgi baptista gyülekezettel. Közülük Rottmayer János (1818-1901) és még sokan mások elfogadták Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmét. Majd 1844 május 20.-án bemerítkeztek. Oncken azzal a határozott céllal küldte őket haza az akkori Ausztria-Magyarország területére, hogy tegyenek bizonyságot a megtalált és elfogadott Krisztusról. Rottmayerék 1846 május 20-án érkeztek Pest-Budára. Hazatérésük időpontja az újjabbkori magyar baptizmus történelmének első mérföldköve. Rottmayer hazatérése után folytatta mesterségét (asztalos volt) s közben azoknak akikkel találkozott, mind szóval, mind pedig vallásos iratokkal bizonyságot tett Krisztusról. Belátta, hogy eredményes munkát csak akkor végezhet, ha alkalmazkodik az adott társadalmi körülményekhez, figyelembe veszi az egyszerű emberek igényeit és ahol szükséges magyarul is hirdeti az Igét.
A Biblia Társulat Tagjaként is tevékenykedett, ami miatt egyre több zaklatást kelett átélnie a Bach korszakban. 1865-ben Erdélybe, Kolozsvárra költözött. Ettől kezdve ott munkálkodott Bibliaárusként, haláláig. Még Rottmayer pesti tartózkodása idején ismerkedett meg a baptista gyülekezettel Novák Antal (1828-1877), aki később megtért és 1870-ben Bécsben merítkezett be. Novák bibliaterjesztőként munkálkodott a Tisztántúlon és Erdélyben.
Bizonyságtételére Nagyszalontán megtért Kornya Mihály (1844-1917) és Tóth Mihály (1836-1931) a későbbi két neves „Parasztpróféta”. Közben 1873 március 6.-án Budapestre érkezett Meyer Henrik (1842-1919) mint a Brit és Külföldi Biblia-Társulat megbízottja, akivel Novák Antal hamarosan megismerkedett. Meyer tevékenysége szinte az egész ország területére kiterjedt. Evangéliumot hirdet, bemerít, avat. Meyer, bár az egész ország területén munkálkodott, elsősorban a német ajkú lakosság körében tevékenykedett. A magyar nyelvű területeken főleg a paraszti sorból származó munkatársai, Kornya Mihály és Tóth Mihály végeztek rendkívül eredményesen úttörő munkát. A század végére a baptista gyülekezeti tagok száma elérte az 5000 főt. A megnövekedett gyülekezeti tagok száma azt is jelentette, hogy a kezdeti családi házaknál tartott istentiszteleti helyeket sok helyen kinőtte a gyülekezet. Így a XIX. sz. végén egyre több helyen vásároltak ingatlant, nyíltak meg Baptista Imaházak.
1894-ben nevezetes fordulóponthoz érkezett a magyar baptizmus. Ekkor tért haza a hamburgi teológiai szemináriumból Udvarnoki András (1865-1945) és Balogh Lajos (1863-1919). Bennük és a német gyülekezetből kivált magyar csoport élén álló Csopják Attilában (1853-1934) az önállóságra törekvő magyar gyülekezetek hivatott vezetőkre találtak.
Az ismétlődő zaklatások miatt is Meyer már 1882-ben kísérletet tett a teljes vallásszabadság kivívása érdekében. Az országgyűlés ugyan 1895-ben törvényt alkotott (1895.XLIII. törvénycikk), ami Meyer terveinek nem felelt meg. A Hamburgból hazatértek mégis láttak lehetőséget a törvényben és egy részleges vallás szabadságot biztosító állami elismerésre törekedtek, aminek eredménye az 1905. évi állami elismerés jogerőre való emelése volt.
E körülmények ellenére a misszió lendülete nem csökkent. Még 1895-ben folyóiratot indítottak: Békehírnök és az Igazság Tanúja címmel. 1905-ben kiadták A Hit hangjai énekeskönyvet, 1913-ban pedig az Evangéliumi Karénekek vegyeskari énekgyűjteményt. Ez utóbbi kiadvány a sorra alakuló énekkarok szükségeit hivatott kielégíteni. 1905-ben Kiskőrösön, 1910-ben pedig Hajdúböszörményben építettek idős testvérek részére szeretetházat. Udvarnoki András és munkatársai pedig 1906-ban megalapították a Teológiai Szemináriumot a lelkipásztor képzés céljára. E célt maga az alapító így jelölte meg: “ Az intézmény hivatása igaz, hívő, jámbor, alázatos, de tudományosan képzett lelkipásztorokat adni Jézus nyájának.” Ez időkben megalakult intézményeink az elmúlt évtizedek során fennmaradtak, továbbfejlődtek és ma is betöltik azt a célt amiért létrehozták.
1914-ben megalakult a Baptista Árvaház, amely négy évtizeden keresztül működött. Ebben az árvaházban nem baptista szülők árván maradt gyermekei is meleg otthonra találtak. Az otthon vezetője Beharka Pál volt. Az egész országban virágzó missziót visszavetette az I. világháború és a korábbi részleges elismerés miatti megosztottság.
A háború után, 1920-ban véget ért a megosztottság, aminek eredménye, hogy 1920 szeptember 2.-án megalakították a Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetségét, mint az ország gyülekezeteit egységbe foglaló missziói szervezetet. A Szövetség 1947 végéig működött, és irányította közösségünk belső életét. Az 1947 XXXIII. törvény új korszakot nyitott meg közösségünk előtt. E törvény szüntette meg a felekezetünkre hátrányos megkülönböztetést. 1955-ben fogadta el az akkori közgyűlés a névváltozást s vette fel a ma is használt Magyarországi Baptista Egyház elnevezést.
Felhasznált irodalom:
1. MBE alapokmányai: A baptizmus rövid története;
2. Kirner A. Bertalan: Fischer András baptista reformátor;
3. Jubileumi füzet 1-2