Számadás
az idõrõl
Mi fontosabb az
év
határán: elõre tekinteni, vagy
visszanézni? Úgy gondolom, mindkettõ
egyformán
fontos. A következõkben az
utóbbit szeretném tenni.
Nem
soká
búcsút intünk a 2008-as. évnek. Eltelt 12
hónap, 52 hét, 365 nap. Minden napnak
24 órája volt s minden órában 60 perc
állt rendelkezésünkre. Az év vége
minden
vonatkozásban a számvetés ideje.
Próbáljunk most mi is elszámolni az eltelt
idõvel.
Egy
amerikai közmondás szerint az idõ: pénz.
Kissé érthetõbb megfogalmazásban:
érték. Mint ilyenre, az idõre, vigyázni
kell.
Igyekezni kell jól gazdálkodni
vele. Az idõ Istentõl kapott ajándék! Ezzel
lehetõséget kapok, de ez felelõsséget
is ró rám. A kapott idõvel el kell az
Adományozónak számolni!
A
kapott
idõt kihasználatlanul is hagyhatom. Eláshatom,
mint a
példázatbeli egy tálentumos
sáfár. Súlyos hiba, ha a kapott idõ
felhasználatlanul kicsúszik a kezembõl. Nem
használtam, pedig lehetõséget kaptam rá. Az
eltékozolt idõt sohasem lehet
pótolni, sem behozni! A múlt nem hozható vissza!
Mennyi idõ csúszott ki kezembõl
a múlófélen levõ esztendõben? Ami
kicsúszott azt soha többé nem hasznosíthatom,
örökre elvesztettem! A rendelkezésre bocsátott
idõt használhatom rosszra is: bûnös
terveim megvalósítására, múló
földi kincsek gyûjtésére. Testi
élvezetekre,
világi örömökre. Az idõ Ura nem
akadályoz
meg ebben. Ha a múló félben lévõ
esztendõt rosszra használtam - én vagyok az igazi
vesztes, s a tetejébe még
Isten is felelõsségre von!
A kapott
idõt jóra is használhatom. Isten
magasztalására, az Úr ügye
szolgálatára,
bizonyságtevésre, lélekmentésre. A magam
javára, lelki épülésemre. Az örök
életre is e földön lehet fölkészülni.
Ennek érdekében szükségem van
csendességre, az ige melletti idõzésre, a titkos
kamrámban való tartózkodásra.
Használhatom a rendelkezésemre bocsátott
idõt a
környezetemben élõk javára,
örömére. A szûkségben lévõk
segítésére, betegek
látogatására, egyedülállók,
magukra hagyott öregek, idõsek
támogatására.
Örömet szerezhetek feleségemnek,
férjemnek, szüleimnek, rokonaimnak, szomszédaimnak,
munkatársaimnak, lelki
testvéreimnek… gyûjthetek avulhatatlan mennyei
kincseket…
Ma
még
én állhatok az Úr elé
számadásra idõmmel. Eljön az idõ,
amikor Õ
állít maga elé
és számon kéri a nekem adott idõt!
Hogy
gazdálkodtam ezzel az esztendõvel? Elégedett lehet
velem
az Úr, vagy magam is
érzem, nem ment minden úgy, ahogy elvárta volna
tõlem.
Ha
így
van, valljuk meg Õelõtte! Kérjük Õt, -
ha kapunk még
egy kegyelmi esztendõt -,
azt segítse jóra és jól használni.
Nagy Zsigmond lp.