ifinap

A monori baptista ifjúság elõször rendezett sportnapot, amin vendégekkel kibõvült ifjúságunk vett részt. Úgy gondoltuk, hogy a sport közelebb hozhat minket egymáshoz, és egy bõ fél napot áldoztunk ifjúságunkra, barátainkra. Nem hirdettük meg széles körben ezt a közösségi programot, de, hogy ne kelljen csak négy embernek futkosnia azután a fekete-fehér labda után, hívogattunk barátokat is. Így 21 fiatal és tini vett részt ezen a napon.

	Közösség-, vagy alak-formálás?! Avagy sportnap Monoron - írásban és képekben 2009 március 21.
	__	A monori baptista ifjúság elõször rendezett sportnapot, amin vendégekkel kibõvült ifjúságunk vett részt. Úgy gondoltuk, hogy a sport közelebb hozhat minket egymáshoz, és egy bõ fél napot áldoztunk ifjúságunkra, barátainkra. Nem hirdettük meg széles körben ezt a közösségi programot, de, hogy ne kelljen csak négy embernek futkosnia azután a fekete-fehér labda után, hívogattunk barátokat is. Így 21 fiatal és tini vett részt ezen a napon.
		Délelõtt 10-kor találkoztunk az Ady úti Általános Iskolában. A sportolás párhuzamosan folyt az iskola nagy tornatermében, és kint az udvaron. Isten szép, napos idõt adott nekünk, bár a nap melegét még nem éreztük annyira… az elején. De amikor már futottunk néhány kilómétert, ez sem okozott semmiféle negatív érzést. Négy csapatra oszlottunk, amibõl kettõ kint mérhette össze elszántságát a foci terén, bent pedig szintén két csapat röplabdázhatott. Persze a csapatok mindig cserélõdtek, hogy meg ne „unjuk” egymást! Kora délután jöttek oda hozzám az elsõ éhes szájú tinik. Idézném a számomra kedves mondatokat: „Zsuzsi! Kajás vagyok!” Erre a mondatra fülelvén, elmentünk megkenni a már elõre felszeletelt friss kenyereket. Ehettünk zsíros-, vajas-, májkrémes-, és házi lekváros kenyeret is, mindenki kedvére válogathatott. Csak a lilahagyma hiányzott!
		Amikor már hasunk is, szemünk is jóllakott, Seres Gyõzõ teológus testvérünk tartott egy 10 perces kis áhítatot, a Jakab levele 1:12 alapján. „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az Őt szeretőknek…”
		A rövid áhítat után a fiúk, lányok különválva folytattuk a már elkezdett játékokat. Persze ennyi testi edzés után mindenki hamar elfáradt, de mielõtt hazamentünk volna, egy olyan játékot játszottunk, amiben mindenki közösen vehetett részt. Méltó befejezése volt a napnak, de még volt egy feladatunk. Az iskolát ingyen, bérmentve kaptuk kölcsön, ezért egy kicsi csekélységet szerettünk volna átadni az igazgatónõnek, amit együttesen tettünk meg. Végsõ közös erõinket összeszedve, az általunk termelt szeméttõl megszabadítottuk az udvart, és a tornatermet is. Csak ezután következhetett a megérdemelt pihenés.
		Hálás vagyok elsõsorban mennyei Atyánknak, hogy lehetõséget adott eme jó ötlet kivitelezésére. Másodsorban szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik segítettek, hogy ez a nap létrejöhessen. Így gondolok Gyõzõre és Erikára, akik a legtöbbet fáradoztak ezen a napon, köszönjük az iskola Igazgatónõjének a tornaterem és udvar használatát, és nem feledkezünk a monori Gyülekezetnek is azt az adományt megköszönni, amibõl ezt a napot finanszírozhattuk.
		Úgy gondolom, áldott napot tölthettünk együtt az ifjúsággal és érezhettük az Úr jelenlétét. A másnapi Istentiszteleten gyûjtött információim alapján, izmaink igencsak megszenvedték ezt a napot, de én úgy gondolom, megéri ezt a fajta „szenvedést” elhordoznunk. Tehát alakunkról gondoskodott a sport. És a közösség? Ez nem látható, nem kimutatható, de mi érezzük. Ugye ifjak??
		Gyerünk a képtárhoz!