Gyermektábor, 2009
július 6-10. Monor
„Engedjétek
hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az
Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát,
mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”
Lukács evangéliuma 18. rész 16-17. vers.
Többször
eltöprengtem már az Úr Jézus ezen kijelentésén. A tanítványok voltak megcélozva
ezzel az intő-tanító gondolattal, amikor szülők a Mesterhez hozták
gyermekeiket, hogy megérintve megáldja őket.
Vajon milyen indulattal
hessegették el ezek a tanítványok a gyermekeiket odavivő szülőket? Az Urat
óvták volna? Vagy a maguk fáradságát is látták ebben a néhány perces
tevékenységben? Vagy lekicsinylőnek vélték az egészet?
Krisztus tanítása szerint egyáltalán nem lekicsinylő,
felesleges foglalkozni a gyerekekkel. Mi több, tanulságos. Van mit tanulnunk –
és nem csak tanítanunk – a gyermekeknek.
Imatémánk a 2009-es évi
gyermektáborral kapcsolatban ez volt: „Urunk, segíts hozzád hozni a
gyermekeket.”
Örömünk
teljességét a gyermektábor alatt, és most, visszaemlékezve is az adja meg, hogy
a gyerekekkel való lelki foglalkozás Jézus Krisztus ügye, nem csak a mienk.
Egy rövid beszámoló
tehát (a teljesség igénye nélkül) mindarról, amiben részt vehettünk ezen a
héten:
A napi foglalkoztatások
nagyjából sablonszerűen folytak, kisebb módosításokkal. A programok reggel 8
órakor kezdődtek és délután 4-ig tartottak.Minden reggelhez
hozzátartozott a reggeli, tornázás, imádkozás, éneklés.Ezután délelőttönként
45-60 perces igei foglalkoztatás történt három csoportban.
- A legkisebbek (5-7 évesek) a Bírák
könyvének hősei közül ismerhettek meg egy néhányat.
- A középső csoport (8-11 évesek) egy
marokkói kisfiú és kislány története alapján („A világosság csillaga”, Patricia St. John)
ismerkedtek meg az evangélium üzenetével, összevetve az iszlám vallás és a
Biblia fontos üzeneteinek eltéréseit.
- A „nagyok” csoportja (12-15 évesek)
Márk evangéliuma alapján foglalkoztak Jézus Krisztus személyével, munkájával.
A tanítást követő rövid
szünet után az ebédig csoportverseny, vetélkedő valamint sport és szabadprogram
jellegű volt a foglalkoztatás.
Az ebéd a Sport
Étteremben történt.
A délutáni program imádkozással
kezdődött, miután a hőn szeretett éneklés jött. Volt egy tábori himnuszunk is,
amit minden egyes éneklési tömbben elénekeltünk: "Együtt a sereg, az Úr szava szól…"
Az
éneklés után a Szavak nélküli könyv
alapján egyrészt a gyermekek együttesen hallhatták az evangélium üzenetét,
valamint együtt tanulták meg azt, hogy miként kell bizonyságot tenni (feltéve,
hogy van miről).
A délutáni programhoz tartozott még
sport, csapatjátékok és „kreatívkodás”, valamint a finomabbnál finomabb
uzsonnák, amelyeket főképp a Baptista Gyülekezet testvérnői készítettek.
Egy-két kivétel:
- szerdán délelőtt a kisebbek
játszótereztek, a nagyobbak pedig a ceglédi strandon pancsolhattak…
- a péntek délután fő mozzanata a
jutalomosztás volt.
Megjegyzendő
még, hogy a hét közepétől egy bizonyos isteni próbába is beleestünk, amelynek
nem tudtunk mindig örülni, de állhatatosabbak lettünk általa (az
immunrendszerünk minden bizonnyal, de remélhetőleg a hitünk is).
„Teljes
örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy
hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” Jakab levele 1,2-3
Ezennel is szeretnénk megköszönni
mindazoknak az állhatatos munkáját, akik a gyerektábor szervezésében,
lebonyolításában bármilyen módon részt vettek. Örülünk annak, hogy sokan
bátorkodtak segíteni.
Maradjon továbbra is
szívügyünk a gyermekek közötti szolgálat.
Seres Győző.