Gyermektábor, 2009 július 6-10. Monor

    „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”    
Lukács evangéliuma 18. rész 16-17. vers.
    Többször eltöprengtem már az Úr Jézus ezen kijelentésén. A tanítványok voltak megcélozva ezzel az intő-tanító gondolattal, amikor szülők a Mesterhez hozták gyermekeiket, hogy megérintve megáldja őket.
    Vajon milyen indulattal hessegették el ezek a tanítványok a gyermekeiket odavivő szülőket? Az Urat óvták volna? Vagy a maguk fáradságát is látták ebben a néhány perces tevékenységben? Vagy lekicsinylőnek vélték az egészet?
    Krisztus tanítása szerint egyáltalán nem lekicsinylő, felesleges foglalkozni a gyerekekkel. Mi több, tanulságos. Van mit tanulnunk – és nem csak tanítanunk – a gyermekeknek.
    Imatémánk a 2009-es évi gyermektáborral kapcsolatban ez volt: „Urunk, segíts hozzád hozni a gyermekeket.”
   Örömünk teljességét a gyermektábor alatt, és most, visszaemlékezve is az adja meg, hogy a gyerekekkel való lelki foglalkozás Jézus Krisztus ügye, nem csak a mienk.
    Egy rövid beszámoló tehát (a teljesség igénye nélkül) mindarról, amiben részt vehettünk ezen a héten:
    A napi foglalkoztatások nagyjából sablonszerűen folytak, kisebb módosításokkal. A programok reggel 8 órakor kezdődtek és délután 4-ig tartottak.Minden reggelhez hozzátartozott a reggeli, tornázás, imádkozás, éneklés.Ezután délelőttönként 45-60 perces igei foglalkoztatás történt három csoportban.
          - A legkisebbek (5-7 évesek) a Bírák könyvének hősei közül ismerhettek meg egy néhányat.
          - A középső csoport (8-11 évesek) egy marokkói kisfiú és kislány története alapján („A világosság csillaga”, Patricia St. John) ismerkedtek meg az evangélium üzenetével, összevetve az iszlám vallás és a Biblia fontos üzeneteinek eltéréseit.
         - A „nagyok” csoportja (12-15 évesek) Márk evangéliuma alapján foglalkoztak Jézus Krisztus személyével, munkájával.
    A tanítást követő rövid szünet után az ebédig csoportverseny, vetélkedő valamint sport és szabadprogram jellegű volt a foglalkoztatás.
Az ebéd a Sport Étteremben történt.
    A délutáni program imádkozással kezdődött, miután a hőn szeretett éneklés jött. Volt egy tábori himnuszunk is, amit minden egyes éneklési tömbben elénekeltünk: "Együtt a sereg, az Úr szava szól…"
    Az éneklés után a Szavak nélküli könyv alapján egyrészt a gyermekek együttesen hallhatták az evangélium üzenetét, valamint együtt tanulták meg azt, hogy miként kell bizonyságot tenni (feltéve, hogy van miről).
     A délutáni programhoz tartozott még sport, csapatjátékok és „kreatívkodás”, valamint a finomabbnál finomabb uzsonnák, amelyeket főképp a Baptista Gyülekezet testvérnői készítettek.
Egy-két kivétel:
     - szerdán délelőtt a kisebbek játszótereztek, a nagyobbak pedig a ceglédi strandon pancsolhattak…
     - a péntek délután fő mozzanata a jutalomosztás volt.
   Megjegyzendő még, hogy a hét közepétől egy bizonyos isteni próbába is beleestünk, amelynek nem tudtunk mindig örülni, de állhatatosabbak lettünk általa (az immunrendszerünk minden bizonnyal, de remélhetőleg a hitünk is).
 „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” Jakab levele 1,2-3
     Ezennel is szeretnénk megköszönni mindazoknak az állhatatos munkáját, akik a gyerektábor szervezésében, lebonyolításában bármilyen módon részt vettek. Örülünk annak, hogy sokan bátorkodtak segíteni.
    Maradjon továbbra is szívügyünk a gyermekek közötti szolgálat.
 
Seres Győző.
lelkipásztor jelölt

megnézem a képeket                                                                                           vissza az iratokhoz