“Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól. …láttam, hogy a patak partján innen és túl is igen sok fa van. …a pusztán folyik keresztül, a tengerbe ömlik… és meggyógyul tőle a víz…Élni fog benne minden, ahová csak eljut…De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak…A patak partjain gyümölcsfa nő…gyümölcsük nem fogy el, … mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük orvosság lesz.”                                                             Ezékiel.47:1-12

            Az az élõ víz, amelyrõl ez a prófétai könyv ír, olyan tulajdonsággal rendelkezik - többek között -, hogy az élettelen, a tisztátalan vizet meggyógyítja, tisztává változtatja. Ez a képes prófécia akkor vált elõttem érthetõvé, amikor egy gyermekkori esemény jutott eszembe:
                Nagyapa szõlõskertjének présháza alatt volt egy tiszta vizű forrás, melynek vize, elhagyva a földbõl való feltörés helyét, kis ér formájában csordogált a lankás lejtõn lefelé. Környékén az élet dúsabb volt, a növények szépen virágoztak. Hosszú távolságban tiszta ivóvízként szolgált az arra járó szõlõmunkásoknak, vagy éppen a tikkadt állatok is oltották belõle szomjukat. A víz állandóan csordogált, hacsak rosszindulatú emberek nem tömték el a kis kutat.
            Mi, gyermekek is szerettünk a vízben pancsolni, járkálni. Feltűnt, hogy a szép tiszta víz lábunka nyomán a felkavart iszaptól zavarossá vált. Elveszítette kívánatos hatását még a benne járásra is. Ha megálltunk az állandóan folydogáló víz sodrában, azt tapasztaltuk, hogy új, friss és tiszta víz jön lábunkhoz. Elfolyik a zavaros, nem éltetõ víz, és helyette a tökéletesen átható víz jelenik meg. Az élõ víz, a tiszta forrásból jövõ víz tisztává változtatta a csörgedezõ patakot. A tiszta víz lemosta a szennyet, “meggyógyította” a zavarossá tett vizet. Rájöttünk, hogy úgy lehet élvezni a tiszta víz csörgedezését, ha nem tesszük zavarossá, ha nem szennyezzük be újra.
                Az “élõ víz” lemossa szennyünket, annak folyama éltetõ környezetet ad számunkra. Lehet fogyasztani, lehet élvezni. Ez az élõ víz a mindent bűnt, szennyet megtisztító kegyelem, mely Jézus Krisztus szeretetébõl fakad; és élõvé, tisztává teszi még a beszennyezett szívünket is.
                Ha nem kapjuk a víz utánpótlását, tócsa alakul ki bennünk. A tócsa nem gyógyító, nem tisztító víz, hanem ellenkezõleg: romlást, betegséget és pusztulást ad.

            Az élõ víznek folyamában állunk?